Change in the Central-East-European Concept of Film Culture

Szíjártó Imre 

A kelet-közép-európai filmes műveltségfogalom átalakulása

 

Bevezetés

 

A kelet-közép-európai országokban meghonosodott filmes műveltségfogalom rendszerváltozás utáni átalakulásáról és iskolai használatáról szóló jelen munka két érdeklődési terület metszéspontjában helyezkedik el. Az egyik a Balti-tengertől az Adriáig terjedő régió kortárs filmje, a másik terület a film jelenléte az iskolaügyben, pontosabban azokban a tantárgyakban, amelyek a régió országaiban a filmmel illetve a mozgóképpel, a tömegtájékoztatási eszközökkel, az elit- és a tömegkultúra összefüggéseivel, azaz a társadalmi nyilvánosság kérdéseivel foglalkoznak. Azt fogjuk megfigyelni, hogy a rendszerváltás után átrendeződő és frissen alakuló értékrendek miként szivárogtak át a szakmai köztudatból illetve a szélesebben értelmezett közösség ítéleteiből az iskolába.

A rendszerváltás utáni kelet-közép-európai film illetve az iskola témaköre a kánon fogalmában találkozik: a kánon kultúraelméleti fogalomként teremtheti meg a legtágabb értelmezési keretet. Az alábbiakban végső soron egyrészt arról beszélünk, hogy miként alakult át a nemzeti film arculata a politikai változások után, másrészt pedig arról, hogy az iskola milyen szerepet játszott ezeknek a folyamatokat az értelmezésében.

A problémakörök kölcsönös meghatározottságát kell tehát rögzítenünk. 1. Az alábbiakban a kánon és a kanonizáció fogalmával megragadható közösségi jelentés- és értéktulajdonítás kérdéseit a kelet-közép-európai országok filmjének anyagán vizsgáljuk. 2. Ha a kánon a fontos, kiemelkedő, jelentős, maradandónak gondolt művek összessége, akkor a társadalmi emlékezet tevékenysége eredményeként előálló műlisták valamilyen módon meg kell hogy jelenjenek az iskolai tananyagban. A 90-es évek filmjét ilymódon az iskola felől nézzük majd, hiszen az iskola a művek társadalmi feldolgozásának egyik terepe, az iskola mint intézmény az értelmezői közösségek egyike. A kánon születésének és használatba vételének láthatóvá tételéhez szükség lesz olyan mérőeszközökre, amelyek megmutatják az iskolai filmkánon alakulásának menetét még annak az iskolába való bekerülése előtt. Ilyen, a kulturális emlékezetben lejátszódó folyamatok tárgyiasításához szolgáló mércét az egyes nemzeti filmgyártások filmtermésének értékelése, valamint az irodalmi adaptációk, a valahai emigránsok, az elsőfilmesek illetve a filmes kultuszok vizsgálata ad.

Jelen munka időkereteit látszólag egyszerű meghatározhatjuk, hiszen az államszocializmus bukásához valamennyi érintett országban jól megragadható, szimbolikus eseményeket tudunk rendelni. A hasonló dátumok azonban ugyan kétségkívül történeti korszakhatárokat jelölnek, de a művelődéstörténet ritkán ismer el hasonló jeles eseményeket a kultúrában lezajlott folyamatok fordulópontjaként. Dolgozatunkban éppen azt vizsgáljuk majd, hogy a rendszerváltás társadalmi változásai milyen hatással voltak a művelődés egészének egyik szeletére, a filmkultúrára. A dolgozat időkeretének záró dátumát még nehezebb kijelölni, hiszen az egyes fejezetekben egészen friss filmeket is értékelni fogunk. Azt mondhatjuk, hogy az alábbiakban a 80-as évek végétől és a 90-es évek elejétől számítható és napjainkig tartó korszak filmjéről lesz szó. Dolgozatunk egésze ugyan nem rendszeres, lineárisan felépített filmtörténeti munka, de az egyes fejezetekben történeti szempont alkalmazunk majd.

Ami a földrajzi térséget illeti, a legszűkebben véve a Visegrádi országok (Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) valamint Szlovénia lesz a vizsgálódás terepe. Az egyes fejezetek kitekintést tartalmaznak továbbá Horvátországra, illetve a tágabban értelmezett térség országaira. Keleti irányban Oroszország helyezkedik el a dolgozat látóhatárának szélén, ám csak a párhuzamos illetve széttartó jelenségekre való utalás lehet a célunk. A történeti megközelítést tehát a tágabban értelmezett régióra kiterjedő összehasonlító módszer egészíti ki. Az alábbiakban a hol szinonímaként, hol egymással szembeállítva használt régióelnevezések közül a Kelet-Közép-Európa megjelölést használjuk azzal a megjegyzéssel, hogy a szlovén szövegekben az országot következetesen Közép-Európához sorolják – a dolgozat a hasonló nemzeti öndefiníciós törekvésekre a vizsgált korszak filmkultúrájának összefüggésében tér majd ki.

A dolgozat központi kategóriája a nemzeti film fogalma, illetve a nemzeti film fogalmának átalakulása. Látni fogjuk, hogy a korszak egészének leglényegesebb hozadéka éppen ez, azaz a nemzeti film fogalmának új tartalma. A fogalom meghatározásának alapja rendszerint egyfelől a film nyelve, másfelől az alkotók származása, ami szinte valamennyi vizsgált ország filmtörvényében formalizált kereteket kap. Okkal feltételezhetjük azonban, hogy a probléma ennél jóval bonyolultabb. Kétségtelen, hogy a rendszerváltozás után az állam csökkentette a szerepét a filmgyártásban, és az állami monopólium leépítése maga után vonja a nemzeti filmfogalom tartalmának módosulásait – a dolgozat feladata éppen ezen új tartalmak meghatározása. A kánon – mint a dolgozat egésze fölé rendelt fogalom – ugyanakkor a dolgozat módszerét is meghatározza: a dolgozat egészében véve nem szövegközpontú szemléletet képvisel, bár lesznek olyan fejezetek, amelyek mégis igénylik ezt a megközelítési módot.    

Az alábbiakban a társadalmi emlékezet működésének sajátos területét vizsgáljuk meg. Az itt szóba kerülő művekkel kapcsolatos közösségi értéktulajdonítás értelmezése megmutathatja a kultúraelmélet és az iskolaügy közös megértési pályáit. Harold Bloom neves amerikai irodalomtörténész ezeket így írja le: „Az esztétikai érték forrása a szövegek közötti harc: az olvasóban, a nyelvben, a tanteremben, a társadalmon belüli vitákban” (Bloom 2001: 200).

Introduction

The topic of the present research, namely, the transforming framework in the adapted concept of film culture in the East-Central-European countries after the political transformation and its role in education, lies in the intersection of two fields of interest. One of them is the region’s contemporary cinema from the Baltic Sea to the Adriatic; the second one is the presence of cinema in education, to be more precise, its presence in those subjects which are concerned with the issues of the public sphere: film studies, the apparatus of mass communication, and the connections between high and popular cultures. My intention is to analyse the ways in which changing value judgements of poplar/communal and professional fields penetrated into the schools after the regime change in the East-Central-European states.

The concept of the East-Central-European cinema after the political transformation and the topic of education find a common ground in the notion of canon. In my research canon – as a concept of cultural theory – serves as the broadest analytical framework. The main focus of my essay, on the one hand, is the changing image of national film after the political changes, on the other hand, I would like to analyse the role schools played in these changes.

First of all, we must address the mutual interplay of problem areas. 1. Regarding the concepts of canon and canonisation, I would like to examine the questions of communal judgements and popular perceptions with the help of East-Central-European movies. 2. If a specific canon consists of the subtotal of significant and outstanding works, which are supposed to have an enduring appeal, then the list of the these works – as a product of the collective memory – has to be part of the curriculum. Therefore, I am going to analyse the movies of the 1990s in the context of education, since schools always serve as the social means of understanding and deciphering artworks. As such the school is the agency and institution of communal interpretative activities. In order to make both the canon’s appearance and its practice visible, we need to use certain objective measures that can reveal how the educational film canon was formed before it was introduced into schools.. Observing public perceptions related to national cinema and gathering quantitative figures on literary adaptations, former emigrants, fresh filmmakers and studies in the field of film cults allows us to gain a more objective understanding of the processes underlying cultural memory.

We can easily define the time frames of phenomena discussed in the present essay, since there were easily recognizable, symbolic events that led to the fall of socialism in the countries I focus on. Although similar dates mark the borders of certain historical periods, cultural historiography rarely recognizes these socio-historically significant events as reference-points for cultural periodization. In my paper I am going to examine how the social transformations induced by the change of political regime affected the cultural industry of cinema. Since I am also going to analyse the most recent pieces of the East-Central-European cinema, it is extremely difficult to set a concluding date of time frame. In approximate terms, my research concentrates on the period from the late ‘80s and early ‘90s to the present day. Although my paper is not a linearly constructed or a systematic work of film history, in some of the following chapters I am going to analyse movies from the perspective of significant historical events.

As far as geographic region is concerned, I am mainly interested in the situation of the Visegrád countries (Poland, the Czech Republic, Slovakia, and Hungary) and Slovenia. Furthermore, in some chapters I am also going to make references to Croatia and the aforementioned region in a broader sense. On the East, I will go as far as Russia, but there, my intention is only to point out the parallel and divergent development patterns of film culture. Apart from the historical analysis, I am also going to offer a comparative approach. Despite the fact that Slovenian texts consistently locate the country within Central-Europe, I will use the term East-Central-Europe while making geographical references. The contradiction of names raises a further issue which I will address, namely the attempts of national self-identification – like in the case of Slovenia – in the context of the period’s film culture.

The idea of national film culture and its transformation are in the focus of my essay. As we shall see these changes point towards a new meaning of the concept of national cinema. The novelty of this concept can be derived from innovations in film language and the origins of the filmmakers, both of which are formalizes through different film acts in each country. However, the problem is supposed to be more difficult. Without doubt, after the political changes, state involvement in the film industry decreased. The gradual withdrawal of state monopoly in the field of film production directly altered the meaning of the national film– the main goal of my study is to define this new content. Canon – being the most general framework of my research– describes the methods of analysis in general terms: my paper contains no close-reading of films; however in certain passages I will adopt this kind of approach.

In the passages to follow I am going to examine a specific aspect of the functioning of collective memory. The way we interpret communal judgements reveals the connections between culture and education. Harold Bloom, the famous American literary historian describes these as follows: “aesthetic values originate from the conflict between the texts: in the reader, in language, in the classroom and even in public discussions” (Bloom 2001:200).